|
 |
|
|
... világtalan...
Segítséget nem várhattam...
De eljöttem hát itt vagyok, ide jöttem itt élek...
Ez az otthonom immár... csak miattad csak érted...
Kinézek az ablakon, fel a csillagokra...
Oly szépen tündüklően ragyognak...
A legfényesebbre, ha tekintek...
A legszebb, ahonnan jöttem...
Otthonom volt, elhagytam...
Marasztaltak ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csókja,
gyöngécske harmatos kacsódat merítsd a bűzös kloákába:
s a rothadásból rózsák lesznek, bimbóz a száradt lelkek ága,
és földerül az Ember arca, és csókot hány a csillagokra...
Szurony már nem szúr emberhúsba, lehullanak minden börtönrácsok,
duruzsol mind hűlt kemence: muzsikál benne a szeretet!
Minden szegények melegszenek, és minden rong... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagyok minden mosolynak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak, virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre."
(Mé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... messze élet
Itt zeng szívemben
S e zene békén
Az égre réved...
Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom
És minden emlék.
Ma csilla... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... öltözóből
a gnádige frau nem győzte várni
a kocsi nemsokára visszajön
hajolt földig a cseh portás
és wolfgang amadeus mozart
kilépett az utcára
föltekintett a csillagokra
a csillagok épp akkor kezdtek
fürödni a fölérkezett muzsikában
és wolfgang amadeus mozart
megtörülgette homlokát
és nekivágott gyalog
dunából teng... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... az egyik csillagon,
Ott lakik barátod,
Megváltozik minden,
Ha a csillagokat látod!
Bár a csillagok egyformák,
S hallgatnak némán,
De ha Te nézel a csillagokra,
Az égbolt barátként nevet rád!
Ezért különleges számomra létezésed,
Mit a Kisherceg, s barátja érzett,
Egyre jobban értem!
Hisz az emberek a Földön,
Eg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... másnak!
Mert ha az egyik csillagon,
Ott lakik barátod,
Megváltozik minden,
Ha a csillagokat látod!
Bár a csillagok egyformák,
S hallgatnak némán,
De ha Te nézel a csillagokra,
Az égbolt barátként nevet rád!
Ezért különleges számomra létezésed,
Mit a Kisherceg, s barátja érzett,
Egyre jobban értem!
Hisz az embe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A messze élet
Itt zeng szívemben
S e zene békén
Az égre réved...
Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom
És minden emlék.
Ma csillagokra
Néz már a vándor
Nyugodt, örök, bús,
Tenger rokonra...
Zenélj szelíden
Szent tavasz este
S mint a virágok,
Mély végtelenbe
Nyílj ki ma szívem!"
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kínnal és gyönyörrel telt varázslat elporlaszthassa a lelkét, mert vak önkívületében mindenné akar lenni.
De mielőtt szabadon a semmibe zuhanna, felpillant a végtelenbe vesző csillagokra... és azok lemosolyognak rá. Elnézően, szelíden, féltőn, mintha csupán őrangyalok lennének, akik a magasból kísérik kiválasztottuk lépteit. Talán a bársonyszellőt is az ő csillaga k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.
És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fénybarackot.
Aludj velem, deli fiam,
fáradtságom mind elillan.
Forog az ég: ringlispil is,
lefordul a napocska is.
Álmunk emel fel az éghez,
csillagokról csillagokra lépkedsz.
Drosztmér-Kovács J.: Altató
Drága gyermekem,
aludj szépen el,
figyelj rám, egy mesét mondok el.
Nem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ivan Gyenyiszovics egy napja
(regény)
Fordította: Wessely László
Reggel ötkor - mint mindig - a parancsnoki barakk előtt lógó síndarabon a kalapács elkongatta az ébresztőt. Szaggatott csörömpölése gyengén hatolt át a kétujjnyi vastag jéggel bevont ablaküvegen, és hamarosan elhalt: a nagy hidegben a felügyelőnek nem volt kedv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szórakozást!
Elgyötört volt és hitehagyott.
Nem volt nála semmi. Csupán egy aranypénz. Sarut, tógát, kardot viselt. Nehezek voltak a lábai, túl sok ideje cipelte már őket. Felnézett a csillagokra. Látta az összes csillagképet, helyesen vezették otthona felé. Addig nézte a halványuló csillagokat, míg belekáprázott a szeme. A káprázat, szeme játéka emlékezésbe hajlo... |
|
|
|
|
|
